Percepciós Terek - Hommage à Vasarely by Light
Lighthouse Egyesület és vendégalkotók csoportos kiállítása
A Percepciós Terek című kiállítás a fényalapú, digitális és geometrikus kortárs művészet eszközein keresztül vizsgálja az érzékelés működését és bizonytalanságát. A bemutatott munkák olyan vizuális helyzeteket teremtenek, amelyekben a tér nem adott struktúraként, hanem a tekintet, a mozgás és az érzéki tapasztalat által folyamatosan formálódó jelenségként áll elő.
A kiállítás a geometrikus absztrakció örökségét kortárs technológiai környezetben értelmezi újra: fény, ismétlődés, algoritmikus rendszerek és optikai elmozdulások segítségével kérdez rá arra, hogy hogyan érzékeljük a valóságot, és milyen szerepet játszik a néző a kép létrejöttében. A Percepciós Terek a látást nem passzív befogadásként, hanem aktív, testi és időbeli tapasztalatként értelmezi.
Kiállító művészek:
Battha Gáspár ● Csízy László ● Gyenes Zsolt ● Dr. Harsányi Réka ● Kálmán Mátyás (mao) ● Katona Kati ● Kitzinger Gábor ● Kovács Ivó ● Kútvölgyi-Szabó Áron ● Nagy Krisztián és Molnár Csaba (NagyMolnár) ● Menyhárt Marcell ● Mihók Dóra & Váli Lívia ● Papp Pala László ● Szilágyi Csilla & Papp Pala László & Mindák Gergely
Kurátorok:
Fekete Valéria ● Heckler Krisztina ● Pusker Péter
A Lighthouse Egyesület 2020 óta egyesíti a fény kulturális és spirituális dimenzióit kutató művészeket és szakembereket. Küldetése, hogy Magyarországot a fénykultúra nemzetközi központjává tegye – megőrizve a tudományos és művészeti örökséget, miközben elősegíti az innovációt és az együttműködést a kortárs művészet és technológia területén.
Nyitvatartás 07.02-05. között, a Zsolnay Fényfesztivál alatt: július 2-án 21:30-tól, július 3-4-én 11.00-20.00 és 21.30-01.00, vasárnap: 11.00-20.00 és 21.30-24.00 között
Nyitvatartás 2026. július 8-tól: szerda-vasárnap: 11.00-18.00
FÉNYFESZTIVÁL MAX karszalaggal látogatható!
Az egyes alkotások megnevezése és rövid leírásuk névsor szerint:
Battha Gáspár: Két forma
2020
Ha vetünk egy pillantást a világegyetemben előforduló geometriai formákra, rengeteg hasonlóságot találhatunk. A fák ágai például az emberi érrendszerhez hasonló fraktál minta szerint növekednek, de a tejútrendszer csillagainak örvénylése is kísértetiesen hasonlít egy csigaház spirálos szerkezetéhez. Bárhová nézünk, azt vesszük észre, hogy a természet tértől és mérettől függetlenül replikálja önmagát.
Azonban amit a szemünkkel látunk – mint vizuális információ – az csupán a tárgyakról visszaverődő fény idegi jellé alakulása. Egy háromdimenziós kép, amit az emberi elme képes a saját keretei között értelmezni. Ez a kép azonban nem minden esetben egyezik a matematika és fizikai szabályaival: például hogyan is értelmezhetnénk matematikai számítások nélkül egy négydimenziós kockát, ha nincsenek meg hozzá a megfelelő érzékszerveink?
Az installáció két geometriai formát – egy kockát és egy oktaédert – mutat be, melyek különbözőnek tűnnek, ám mégis képesek egymást másolni: mintha az egyik forma a másik tükörképe lenne. A kérdés csak az, hogy amit látunk az tényleg az-e, aminek látszik?
Dr. Harsányi Réka: Interaktív Op-Art installáció
2026
Az installáció az op art vizuális rendszerére épülő, valós időben manipulálható vetített környezet. A fekete-fehér geometriai mintázatok a mozgás, a mélység és a vibráció érzetét keltik statikus felületeken keresztül. A párhuzamos vonalak, torzuló hullámstruktúrák és ismétlődő formák folyamatos perceptuális bizonytalanságot hoznak létre, amelyben a néző érzékelése aktív szerepet kap.
A tér központi eleme egy MIDI-kontroller, amely a vetített struktúrák paramétereit módosítja. Az installáció így nem egy fix kompozícióként működik, hanem egy állandóan változó optikai rendszerként, ahol a ritmus, a sűrűség, az irány és a torzulás folyamatosan új vizuális állapotokat generál.
A munka az op art történeti hagyományából indul ki, különösen Victor Vasarely geometrikus vizuális gondolkodásából, miközben digitális, interaktív médiumként értelmezi újra az optikai illúzió fogalmát. A hangsúly nem a reprezentáción, hanem az érzékelés instabilitásán, a szem és az agy vizuális értelmezési folyamatain van.
Kálmán Mátyás: Kinemoir
2026
Tervező mérnök: Gara Bernát
A lassan forgó, egymásra rétegzett mintázatok interferenciájából lebegő mozgások, vibráló textúrák és bizonytalan térérzetek alakulnak ki, amelyek folyamatos átmenetben vannak kép és objektum, analóg és digitális tapasztalat között. Az installáció az érzékelés és a vizuális memória instabil határtereit vizsgálja: a megjelenő formák nem rögzített képek, hanem a szem fókuszában, a mozgás és az ismétlődés ritmusában létrejövő átmeneti vizuális állapotok. A látvány minden pillanatban újrarendeződik, miközben a mechanikus mozgásból fokozatosan egy nehezen lokalizálható, szinte lebegő képstruktúra bontakozik ki.
Katona Kati: Phase
2026
Interaktív vetítés, amely a néző mozgására reagáló moiré mintázatokat hoz létre.
Kitzinger Gábor: Perplex
2019
zene/hang: S Olbricht (Farbwechsel records)
kurátor: letitbeartagency.com
Videó installáció
A Perplex, Mikolai Martin és Kitzinger Gábor közös videóinstallációja egy valós idejű, hangra reagáló, generatív vizualizáció és audiokompozíció dokumentációja. A beérkező hang adattá alakítása, az így keletkező adat folyamatos torzító folyamatának ismétlése. Lehetséges variációk keresése, míg a lehető legközelebb kerülünk a véletlenhez.
Kovács Ivó: Tessela2: “Responsive Eye”
2026
A munka élőben generált geometriai animációkat jelenít meg kivetítőn vagy TV monitoron, amelynek vizuális struktúrája Vasarely Op Art-kockarácsainak hiperbolikus geometrián alapul (Vega sorozat), annak digitális újraértelmezése. A Raspberry Pi 4-re írt p5.js-program valós időben rajzolja a Poincaré-disk transzformációval torzított izometrikus kockarácsot, dinamikusan szimulált fénnyel, amely a lapok árnyékolásán keresztül a domborodó felület térbeli illúzióját kelti. A TV/monitor vagy vetített felület alatt elhelyezett infravörös kamera folyamatosan méri a néző távolságát: - a vetített képhez közelebb lépve a rács sűrűsödik és a kép nagyítva ellaposodik, míg távolodva a mező összehúzódik és jobban kidomborodik. Az interakció nem érintéses és nem tudatos gesztuson alapul — a néző puszta testi jelenléte alakítja a képet, pontosan ahogy Vasarely “Responsive Eye” programja a befogadót emelte be a mű aktív struktúrájába.
Kútvölgyi-Szabó Áron: Counterfactual counterprojections 3.
2026
videó (4K, 7’24“)
A videómunka közvetlen előzményei a Ludwig Múzeumban (2022, „Nem vagyok robot.“), valamint a Light Art Museumban (2023, Superluminal) kerültek bemutatásra, de egyúttal részét képezték Kútvölgyi-Szabó DLA mestermunkájának is (2025, MKE).
Mindhárom verzióban közös, hogy a látványt egy architektonikus elem valamint két párhuzamosan futó vetítés összjátéka adja – melyek egyrészt fényforrásként szolgálnak, másrészt egymásra rétegződve meglepő formai koincidenciákat idéznek elő, hol harmonikus, hol disszonáns összképet eredményezve.
Ez a folyamatos metamorfózis a legújabb változatban Vasarely izometrikus kockáinak felületén történik meg egy virtuális projekció formájában, ahol a percepciót és a térbeliség dekódolását nem a különböző síkfelületek színei, hanem a vetített alakzatok időben változó perspektivikus torzulásai, elcsúszásai, törései teszik lehetővé.
Mihók Dóra & Váli Lívia: Periféria
2026
Az installáció vizuális világában a színes, geometrikus vetítések és a térbeli rétegződés Vasarely op-art hagyományait idézik. A párhuzamos és egymásra rétegzett mintázatok optikai játékot hoznak létre, amely a látványt érzéki, felfedezésre invitáló élménnyé formálja a néző számára.
Papp Pala László: Kinetikus Op-Art
2026
A Kinetikus Op-Art projekt egy interaktív installáció, amely a fény, a mozgás és az Op-Art 3D model kapcsolódása. Az installációban a mozgás hatására a geometrikus forma reagáló vizuális felületté alakul, ahol a Vasarely geometrikus op-art festményei által inspirált forma kortárs, digitális környezetben kel életre.
A látvány alapját Vasarely vizuális rendszerszemlélete adja: ismétlődő, moduláris elemekből felépülő geometrikus struktúrák, amelyek optikai illúziók segítségével a sík felületből térérzetet hoznak létre. A projekt ezt a képi nyelvet háromdimenziós, folyamatosan változó digitális formában gondolja tovább. A vetített 3D-s op-art struktúra önmagában is mozgásban van: tágul, sűrűsödik és pulzál.
Az installáció központi eleme az interaktivitás. A nézők mozgását egy Kinect szenzor érzékeli, amely valós időben befolyásolja a vetített vizuális struktúrát. Mozgás hatására a geometrikus forma eltorzulhat, hullámzásba kezd, kitágulhat vagy összehúzódhat. A néző így nemcsak szemlélője, hanem alakítója is a látványnak.
Ez a működés szorosan kapcsolódik Vasarely „plasztikai ábécé” elvéhez, amely szerint előre meghatározott vizuális elemek kombinációiból és variációiból szinte végtelen számú kompozíció hozható létre. A projekt ezt a gondolkodást digitális eszközökkel viszi tovább. A vizuális elemek programozott rendszerben működnek, és a résztvevők mozgása hozza létre az állandóan változó variációkat. Az eredmény egyszerre követ egy rendszerszerű vizuális logikát és tükrözi az adott pillanatban jelen lévő emberek egyedi mozgását, mellyel az alkotást módosítják, komponálják, szemlélik.
A digitális technológia ebben az esetben nem pusztán technikai háttér, hanem a folyamatos változás eszköze. Lehetővé teszi, hogy a vizuális struktúra valós időben alakuljon, újra szerveződön, és közvetlen kapcsolatba kerüljön a nézővel.
A projekt ezzel tovább gondolja Vasarely törekvéseit, aki művészetében a variálhatóságot, a rendszerszerű építkezést és a monumentális léptékű megjelenést hangsúlyozta.
A Kinetikus Op-Art így egyszerre tisztelgés Vasarely univerzális vizuális nyelve előtt és annak kortárs újra értelmezése. A fény reagál az emberi jelenlétre, és élő kapcsolatot hoz létre mozgás, digitális kép és a 3D modell között.
Szilágyi Csilla, Papp Pala László, Mindák Gergely: TRANSFUSE LIQUID
2026
üveg, beton, interaktív video mapping
zene: Szabó Dániel
A Szilágyi Csilla, Papp Pala László és Mindák Gergely által jegyzett TRANSFUSE LIQUID egy interaktív, helyszínspecifikus fényinstalláció és kinetikus térobjekt, amely a kortárs üvegművészet, a digitális technológia és az immerzív hangélmény fúziójára épül. Az installáció magvát egy autonóm üvegszobor-sorozat harmadik darabja képezi, amely korábban már rangos nemzetközi fórumokon – köztük a Szófiai Üvegművészeti Biennálén és a dubaji Kanvas Galériában – is bemutatkozott. A Zsolnay Fényfesztiválon látható projekt e műtárgy fényművészeti, interaktív környezetbe helyezett monumentális transzformációja.
Az alkotás egy 2 × 2 méteres installációs keretben manifesztálódik. Vizualitásának genezisét az üvegtestbe zárt organikus légrétegek és zárványok morfológiája határozza meg. Erre a belső struktúrára épül a parametrikus projection mapping, amely az RGB színtér harsány, szimmetrikus tónusaival operál. A digitális tartalom valós időben, szenzoralapú interakció révén reagál a befogadó térbeli mozgására, ezáltal dinamikusan modulálja a vetített rétegek elmozdulását és a generatív hangképet.
A projekt közvetlen reflexió Victor Vasarely és a korai op-art kinetikus kísérleteire, különösen a rétegzett üveggrafikák térkompozíciós elveire. Az installáció dekonstruálja a statikus formát: a néző mozgása és a változó perspektívák kaleidoszkópszerűen bontják fel a látványt. A kompozíció anamorfikus jellegű; a vizuális káosz egyetlen, specifikus nézőpontból rendeződik koherens egésszé, aktív, reflexív játékra késztetve a befogadót. Az üregrendszer és a fények interakciója a cseppfolyósság, a megfagyott áramlás és a transzfúzió (energetikai átömlesztés) ontológiai asszociációit hordozza.
A kiállítás technikai támogatója az EPSON.

